Hogyan alakítja át az alkalmazásüzemeltetést a Kubernetes?
Sorozatunk előző részében megismerhettük a Kubernetes történetét, eredetét és hogy ki is fejleszti. Most megyünk tovább és rátérünk arra, hogyan is változtatta meg a világot a Kubernetes és a Docker.
A Kubernetes használata és a konténeres alkalmazások üzembe helyezése alapjaiban változtatja meg a fejlesztési és rendszergazdai megközelítést az alkalmazások telepítésében. Hagyományosan egy alkalmazás – például egy webszerver – monolitikus formában, egy dedikált szerveren futott. A növekvő webes forgalom hatására ezt az alkalmazást finomhangolták, majd egyre nagyobb teljesítményű hardverre költöztették. Idővel jelentős testreszabásokra volt szükség annak érdekében, hogy megfeleljen az aktuális terhelési igényeknek. Ez általában sok nehézséggel és magas költséggel társult. Ráadásul a tervezési feladatok (költség, kapacitás és üzemeltetés) sok emberi erőforrást emésztett fel.
A Kubernetes ehelyett egy teljesen más megközelítést kínál: egyetlen nagy teljesítményű szerver helyett számos kisebb szervert, azaz mikroservice-eket üzemeltet. Az alkalmazás szerver- és kliensoldali komponensei eleve úgy vannak kialakítva, hogy több ügynök (agent) legyen elérhető a kérések kiszolgálására. Ez a megoldás lehetővé teszi a dinamikus skálázást és a rugalmasságot. A klienseknek számítaniuk kell arra is, hogy a szerverfolyamatok időnként leállhatnak és újak veszik át a helyüket, ami a tranziensekre épülő szerverüzemeltetés alapja. Egy klasszikus Apache webszerver helyett például sok kisebb nginx szerver működik párhuzamosan, amelyek egyenként válaszolnak a bejövő kérésekre.
A Kubernetes előnyei: rugalmasság és automatizáció
A kisebb, átmeneti szolgáltatások használata lehetővé teszi a lazább komponenskötéseket (decoupling). A monolitikus alkalmazás egyes részeit dedikált, de tranziensebb mikroservice-ek vagy ügynökök váltják fel. Az egyes ügynökök és azok helyettesítői közötti kapcsolatot szolgáltatásokkal (services) biztosítjuk. Egy szolgáltatás összeköti a forgalmat az egyik komponensről a másikra (például egy frontend webszerverről egy backend adatbázisra), és kezeli az új IP-címeket vagy egyéb információkat, ha valamelyik komponens meghibásodik és újat kell beállítani helyette.
A kommunikáció teljes mértékben API-hívásokon alapul, ami nagy rugalmasságot biztosít. A Kubernetes a konfigurációs adatokat JSON formátumban tárolja az etcd adatbázisban, de a közösség általában YAML formátumban írja ezeket. A Kubernetes agent-ei a YAML fájlokat JSON formátumba alakítják át, mielőtt az adatbázisba mentenék őket. Ez lehetővé teszi az egyszerű konfigurálást és a gyors módosításokat.
Egy modern megoldás a skálázhatóságra
A Kubernetes alapját a Go programozási nyelv adja, amely egy hordozható és hatékony nyelv, egyfajta hibrid a C++, Python és Java között. Egyesek szerint ezeknek a nyelveknek a legjobb (mások szerint a legrosszabb) elemeit ötvözi. A Kubernetes használatával az alkalmazásüzemeltetés kevésbé függ a hardvertől, és inkább az automatizált skálázásra és a magas rendelkezésre állásra épít.
A Kubernetes nem csupán egy új technológia – egy új szemléletmód is, amely lehetővé teszi az alkalmazások hatékonyabb és rugalmasabb működését. A dinamikus skálázás, az automatizált erőforráskezelés és a mikroservice-alapú architektúra révén a modern alkalmazásüzemeltetés alapvető eszközévé vált.
Innen folytatjuk a következő cikkben. 🙂
